Becsületkassza

Képzeld el, hogy becsekkolsz egy panzióba. Van hűtő, benne italok, és a szabály így szól: „Fogyassz nyugodtan, bemondásra fizetsz.”

Aztán átcuccolsz egy másik vendégházba, ahol ugyanez: a kamrában ott sorakozik a pezsgő, bor, szalámi, és egy kis tábla: „Becsületkassza.”

És tudod mit? Működik.

Persze lehet, hogy néha valaki „elfelejt” fizetni. De a tulajok kiszámolták: jobban megéri bízni az emberekben, mint minden kortyot ellenőrizni.
És ahogy ott ültem ezzel a gondolattal, rájöttem: vállalkozóként mi hajlamosak vagyunk mindent görcsösen kontrollálni.
Mert hát a bizalom kockázat, ugye?

De van, amikor a túlzott kontroll többe kerül, mint amennyit hoz. Lehet, hogy a munkatársad 89%-ban jól dolgozik. Az a maradék 11% pedig egyszerűen nem éri meg a napi kontrollt.
Lehet, hogy egy ügyfél folyamatosan visszaél a türelmeddel – és te még mindig próbálod „megtartani”.

Na, ezeket kellene néha elengedni.
Mert van, amit nem tudsz (és nem is kell) milliméterre kontrollálni.
De van három dolog, amit soha ne engedj ki a kezeid közül:

• A kiáramlást.
  Ha nem kommunikálsz, nem vagy jelen. Ha nem vagy jelen, nincs ügyfél.
• A munkatársaid fejlesztését.
  Ha ők nem fejlődnek, a céged sem fog. A bizalom alap, de a képzés kötelező.
• A pénzügyi kontrollt.
  Lehet, hogy többet keresel. Ez nem jelenti azt, hogy többet is kell költeni.

A vállalkozásod nem attól fog jól működni, hogy mindent irányítasz.
Hanem attól, hogy tudod, mit kell elengedni – és mit nem szabad soha. A többire meg… legyen becsületkassza.
Szó szerint is, átvitt értelemben is.