Szólt volna… de nem mert

Egyre több vállalkozó szembesül azzal, hogy munkatársak – akik addig semmi jelet nem adtak – egyik pillanatról a másikra bejelentik: „felmondok.” Minden előjel nélkül. Nincs panasz, nincs kérés, nincs konfliktus – aztán egyszer csak puff, itt a 15 napos felmondás. És persze mire lejár a határidő, az illető már rég szerződött máshová.

Nem az a probléma, hogy valaki munkahelyet vált. Hanem az, ahogyan.

A másik oldal is hibás

De mielőtt a munkavállalókra ráhúznánk a vizes lepedőt, tegyük fel a kérdést: vajon kialakítottunk-e olyan közeget, ahol egy munkatárs mer szólni, kérdezni, vagy jelezni, ha valami nem oké?

A legtöbb cégben sajnos nem. Az őszintétlenség a munkahelyi kultúra természetes része lett. A beosztott nem mondja el, ha gondja van, mert fél. A vezető nem kérdez rá, mert nem akarja hallani a „nyavalygást”. A végén mindenki megy a maga feje után – míg valaki egyszer csak kisétál.

Nem bizalmatlanságból titkolózunk. Félelemből!

Sok munkatárs nem azért sunnyog, mert rosszindulatú. Hanem mert már megtanulta: ha egyszer őszinte volt, azt visszanyomták a torkán. Mert kiszolgáltatott. Mert félti a fizetését, a gyerek iskoláját, a banki törlesztőt.

És igen, sok munkaadó is átélt már csalódásokat, visszaélést, pofonokat. De ha emiatt minden új emberrel szemben csak 30%-os bizalommal indulunk, az előbb-utóbb visszacsap. Mert a félelem nem kultúrát épít – hanem bizalmatlanságot.

A működő munkahely kulcsa: egyenes kommunikáció

Egy jól működő cég nem attól jó, hogy nincs benne hiba, konfliktus vagy felmondás. Hanem attól, hogy van belső kultúra, amelyben lehet ezekről beszélni. Ahol nem kell rejtegetni a gondolatokat, félelmeket. Ahol nem kémkedni kell a munkatárs gondolatai után, hanem meg lehet kérdezni, és el lehet mondani.

Mert ha állandóan azon agyalunk, hogy „vajon a másik mit gondol?”, akkor nem a munkánkat végezzük. És ez egy vállalkozásban drága mulatság.

Nem a munkavállalók teszik tönkre a munkaerőpiac kultúráját. Hanem az a néhány munkáltató, aki évek óta abban működik, hogy „ne panaszkodj”, „ne kérdezz”, „ne akarj többet”. Ez a minta elég arra, hogy sok jó ember is csöndben maradjon – és aztán váratlanul lelépjen.