A kevesebb néha több

Normális esetben a vállalkozó többet keres, mint egy munkavállaló.

Normális esetben, szabadabb élete van.

Olyan dolgokat engedhet meg magának, amit a munkavállaló nem, közben olyan dolgokat nem kell megtegyen, amiket a munkavállaló igen. 🙃 

Más a kockázat, a befektetés, az áldozat, ezért a gyümölcsnek is másnak kell lennie. 

– – 

Mindenki egyetért ezzel, de gyakran találkozom olyan vállalkozóval, aki elbizonytalanodik:

– kell ez nekem? 😒 

(Jellemzően nem az első néhány évben lévő „megváltjukavilágotIS” lendületű időszakban lévő vállalkozók ezek…)

– – 

Egy válság, egy meglépő munkatárs, egy elszámolt beszerzés, egy bogra futott partnerkapcsolat közben/után, óhatatlanul felmerül a kérdés:

– Vajon, megéri a kockázat, befektetés, áldozat és egyszer csak valóban olyan lesz a gyümölcs, ami ténylegesen helyrebillenti a betett-kivett dolgok arányát?

És ez a kérdés feltevése után, egészen sokan veszítenek…

A különféle elcseszéseket, csalódásokat követő bizonytalanság, sokak fejében óvatosságot eredményeznek, így a továbbiakban, kevesebb áldozatot hoznak, kevésbé bátran kockáztatnak, kevésbé motiváltan esnek neki a következő terveknek MERT NEM BIZTOS, hogy mindez megéri és a végén valóban olyan lesz a gyümölcs, ami helyrebillenti majd a betett-kivett dolgok arányát.

Az igazi gond így nem a bizonytalanságnál kezdődik, hanem ezen a ponton, amikor nem teljes erőbedobással tesszük oda a csontot 🦴, hanem óvatoskodva.

Azt senki nem tudja garantálni, hogy a végén megéri, 💡 de az elmúlt 18 év, kisvállalkozók közt eltöltött idő alapján egy dolgot garantáltan látok:

– az óvatoskodó, a tapogatózó, a „csak annyit tegyünk bele, amennyit feltétlenül muszáj”, soha nem eredményez annyi gyümölcsöt, amire azt mondjuk, hogy helyrebillentette a betett-kivett dolgok arányát.

A kevesebb néha több, de a vállalkozósdira ezt még soha nem láttam igaznak.

#milennehaezenahéten helyre billentenéd az arányokat? 

#teremtsünkgyümölcsöt #megériakockázat #rakjrendetmagadban