Mi lett volna, ha…? – A vállalkozói vakfoltok ára

Parajdon baj történt. És nemcsak földrajzi értelemben. A tragédia rávilágított egy olyan kérdésre, amit vállalkozóként hajlamosak vagyunk elodázni:
Melyek azok a kockázatok, amikkel nem számolunk, pedig kellene?

A „mi lett volna, ha…” kérdés nem csak filozófiai játék. Ez az a kérdés, amit még időben kellene feltenni – mielőtt krízisből katasztrófa lesz. A Parajd környéki történet megmutatta: volt 18 évvel ezelőtt egy szakmai tanulmány a veszélyről.
De nem vettük elég komolyan a szakembereket.
És ez nemcsak bányászatnál történik meg. Hanem nálad is, nálam is.
Nem kérünk másodvéleményt, nem hallgatunk arra, aki előre szól. Aztán csodálkozunk, ha késő.

Ugyanez történik az árképzéssel is.
Sokan egyszerűen túl olcsón dolgoznak ahhoz, hogy bármilyen válságot kibírjanak.
És amikor jön egy zárás, egy krach, egy sorsfordító történés, nincs hova nyúlni.
Nem a profitért kell magasabb árat kérni — hanem a túlélésért.

És mi van, ha az ügyfeleid hirtelen eltűnnek?
Ha van adatbázisod, van kihez nyúlni. Ha nincs, akkor nincs második esélyed.
A kapcsolatok nemcsak növekedést jelentenek – hanem mentőövet is.

A legalitás? Nem csupán becsület kérdése.
Amikor baj van, az állam csak azt tudja segíteni, akinek a számai látszanak.
A többiek kimaradnak a mentőcsónakból. A feketezést ma már nem éri meg kockáztatni.

Szóval a kérdés nem az, hogy lesz-e baj, hanem az, hogy akkor is cég maradsz-e, amikor más már csak emléktábla.