Mindenki foglalkozzon azzal amihez ért!

„Mindenki foglalkozzon azzal amihez ért!” 

Akkora mellénnyel mondta ezt, hogy már majdnem el is hittem… Aztán meséltem neki egy kicsit:

Vannak igencsak logikus és helyesnek tűnő elvek a világunkban, amelyek elvileg segítenek, hogy jól döntsünk. 

„Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér.” 

Egy tök jó elv, de agyatlanul használva azt eredményezheti, hogy soha nem vállalunk egy kis kockázatot sem, hiszen azt már nem „takarja a takarónk.”

Ha mindenki betartaná a szabályt, miszerint „Mindenki foglalkozzon azzal amihez ért!”, nem törtük volna be a legelső lovat, nem háziasítottuk volna a Sus scrofa domesticust azaz a disznót, nem próbáltunk volna tutajozni sem, nemhogy megpróbálni feljutni a Holdra. 

Vállalkozóként egy csomó mindenhez nem értettél a vállalkozásoddal kapcsolatban, így ha kizárólag azzal foglalkoztál volna amihez értesz, akkor jó eséllyel nem indítottad volna el a vállakozásodat, hiszen ahhoz meg nem értettél. 

Most meg lehet ha bólogatsz, hogy még most sem értesz egy csomó részéhez a saját vállakozásodnak, így amellett, hogy a „mindenki azzal foglalkozzon amihez ért” szabályt is, de még a nyújtózkodós szabályt is áthágod, hiszen olyan területeken is törekszel okozó lenni, ahová a „takaród”/tudásod már nem ér el.

Magyarán:

Ahelyett, hogy azzal foglalkoznál amihez értesz, foglalkozz mindazzal, amivel foglalkozni kell, hogy elérd a céljaidat. Ja igen… ehhez tanulni kell és máris a takarós problémát is kezeli ez, hiszen a tanulás segítségével minél jobban nyújtózkodsz, annál hosszabb a takaród.

Ja… hogy elképesztő mennyiségű hamis, fölösleges, buta „tudás” van és ki kell válogasd, hogy minek van értelme és minek nincs? Ez így van.

Ma már nem tanulni nehéz.

Ma már az a nehéz, hogy a sok-sok megtanulható baromságból kiválogasd azt, ami valóban működik.