Segítségbe csomagolt rombolás

Cégvezető.
Nem nagy, nem kicsi.
Havi szinten pár ezer eurót haza tud vinni, nem szeretne több 10 000 eurós autót, több 100 000 eurós házat. Igaz, hogy 10 évet dolgozott rajta, hogy elérje ezt a szintet, de azt mondja, hogy ez így rendben van. Szépen akar növekedni tovább, de ma már nem a duplázás vagy a háromszorozás a jellemző cél, ami minden reggel a szeme előtt lebeg.

Másmilyen jellegű motivációk, késztetések is kezdenek megjelenni az életében: akar segíteni másoknak.
(„Furcsa mód”, állandóan olyan ügyféljelöltek jelennek meg az életünkben, akik hasonló motiváció által működnek…)

Kérdése van:

– Segíteni szeretne a munkatársainak, de azt látja, hogy a segítsége állandóan valamilyen fejreállással végződik.

Sok-sok évvel ezelőtt kezdődött:

– Főnök! Kellene kicsi pénz előlegbe. Menne a család nyarlni Görögbe, s tuggya na…

A főnök nem akart szar alak lenni és adott.
Aztán kért a másik is.
A főnök adott.
Aztán ez lett a kultúra a cégben.
Olyannyira, hogy minden nyár elején, pár fizetésnyi összeg be volt tervezve a kiadások közé, hogy a munkatársak nyaralására lehessen előleget adni.

A főnöknek már már teljesen „normális” volt ez, ahogyan az is, hogy az ősz az valahogy mindig búval bélelt, demoralizált, hisztis volt, és mindenkinek minden baja előjött.

– Ilyen az ősz. – Ez volt a válasz a főnök számára.
(Néha elképesztő nagy butaságokat vagyunk hajlandóak igaz válasznak elfogadni, hogy a fejünkben lévő kérdések mögötti űrt válasszal töltsük ki.)

Aztán az egyik munkatársi gyűlésen kibukott a munkatárs valami ilyesmivel:

– Nem lehet egyről a kettőre haladni. Minden szeptember, október arról szól, hogy a nyaralásomat fizetem ki.

A főnök igyekezett bónuszokat kitalálni őszre.
Igyekezett többet lenni köztük, hogy ténylegesen segíteni tudjon, amikor kell.
Bármit csinált, az ősz az mindig kínlódás volt.

Amikor mindezt – természetesen sokkal részletesebben – elmesélte, akkor azt kérdeztem:

Képzeld el azt az állapotot, amikor valamit nagyon szeretnél – pl. nyaralni menni – és ezért dolgozol. Most dolgozol, hogy MAJD legyen valamid.

Aztán képzeld el azt az állapotot, amikor valamit nagyon szerettél VOLNA, már megkapTAD, már elfogyasztotTAD, élvezTED, szeretTED – pl. nyaralás – és UTÁNA kell dolgozz.

Volt valamid és ezért MOST dolgozol.

Mennyire lehet motivált az őszi munkakezdés kapcsán az a munkatárs, aki most azért dolgozik, mert kölcsönből volt nyaralni?

A főnök hümmögött egyet és nem volt több kérdése…